2016. június 1., szerda

22.fejezet (+18)

   A tudatom teljesen elveszett, minden épeszű gondolatommal együttvéve. A gyomrom görcsbe rándult minden egyes érintkezésnél, ami egyet jelentett azzal, hogy amióta csak megízleltem Jin ajkait a nap folyamán, összehúzott minden szervem és fájt, ha nem érhettem hozzá. A látásom elhomályosult, fogalmam sem volt, hol is voltunk pontosan, egyáltalán milyen napot írtunk, vagy minden egyes pillanat létezett-e, egyedül csak őt láttam magam előtt. A mosolyát, ami mindig boldoggá tett, a gyönyörű szemeit, melyek azt mutatták meg nekem, mennyire szeretett. Az illata, ami mindig megnyugtatott, a hangja, mely kellemesen kényeztette hallószervemet. A haja, ami mindig csiklandozta nyakamat esténként, de reggelente kellemes simogatást nyújtott. Az apró érintései, melyekkel naponta ajándékozott meg, minden annyira csodálatos volt és az, hogy most itt volt velem, csókolhattam, ott érhettem hozzá, ahol, és amikor akartam, de leginkább az tett a legboldogabbá, hogy ő is ugyan úgy akart engem, mint én őt.
   Éhesen faltuk egymás ajkait, felsőtestünket csupán néhány centi választotta el egymástól, míg csípőnk többször összeütközött. Nem bírtam betelni párom aromájával, nehezemre vált, elszakadnom csodát nyújtó ajkaitól, de tudtam jól, hogy ha nem teszem meg az első lépést, ma éjszaka sem fog történni semmi. Jin lábai között pihent mindkét térdem, melyeken támaszkodtam, kezeim hol az egyikkel, hol a másikkal simítottam végig mellkasán és hasfalán, gyönyörűséges sóhajokkal adva tudtomra, hogy amit tettem, tetszett neki. Az alattam fekvő férfi sem bírt magával, annyira erősen markolta tincseimet, hogy az már fájt, de ezzel csak még inkább késztetett arra, hogy folytassam, amit eddig tettem. Ujjai rengetegszer vándoroltak végig hátamon, néha egyszer-kétszer bemarkolva bőrömbe, ez is azt mutatta, hogy mennyire türelmetlen volt. Hogy egyikünk agya se boruljon el, kezeimet levezettem lábaira és egy imát adtam azért, hogy nem a lehető legszűkebb nadrágját viselte, mert akkor egy káromkodást is kapott volna az este folyamán. A nadrágba csúsztattam kezemet, úgy simítottam végig combján többször is és ajkaimmal nyakát kezdtem kényeztetni, ezzel még hangosabb sóhajokat, vagy éppen nyögéseket kiváltva partneremből. Tudom, hogy már rengetegszer hangoztattam magamban, de muszáj, minden egyes pillanatban elmondanom, hogy megőrülök a bőréért. A vesztem lesz egyszer, hogy ennyire ragaszkodok hozzá.
   - Imádom a bőrödet - nyomtam egy hosszú csókot nyakhajlatába és szívtam meg gyönyörű bőrét, miközben ujjaim belső combján vándoroltak.
   - Nham - sóhajtott fel hangosan párom és erősen markolt tincseimbe, húzott még inkább magához, hogy egy pillanatra se váljunk el egymástól.
   Ajkaim nyakával és kulcscsontjával voltak elfoglalva, míg kezemmel lehámoztam róla a nadrágot és hajítottam el, hogy ne legyen az utunkba a elkövetkezendő időben. Csókok hadával leptem el bőrét, ujjaim megtalálták gyenge pontjait lábán és azokat irritálva, csaltam ki csodálatos hangokat Jin-ből. Egy pillanatra elszakadva tőle, kaptam le magamról is a felesleges ruhadarabot, majd éhesen tapadva vissza szájára, folytattam feladatomat. Felsőtestét halmoztam el érintéseimmel, miközben kezem ágyékára simult és kényszerítettem őt, hogy olyan hangszínben hagyják el a hangok torkát, amiket még sosem hallottam.
   Ahogy leértem hasának alsó részére, ujjaimat beleakasztottam a textilbe és levarázsoltam páromról azt, amint egy megkönnyebbült nyögés távozott szájából. Először csak ujjaimat fontam nemesebbik felére és kezdtem el mozgatni rajtam kezemet, ajkaim pedig megtalálták hangokat kiadó száját és tapasztottam le, hogy elveszítsem a józan eszemet is. Ujjai néha erőtlenül vagy éppen teljes erővel markolták tincseimet, ezzel néhány szálat kitépve fejbőrömből, de ez érdekelt a legkevésbé. Az okozta a legnagyobb boldogságot számomra, hogy velem volt, engem akart és nem mást. Az én napjaimat boldogította, az én tudatomat és elmémet ködösítette el szavaival és tetteivel. Elváltam gyönyört okozó ajkaitól és lecsúsztam lábai közé, hogy számmal okozzak neki még nagyobb gyönyört, de előtte még hagytam egy kis időt neki, hogy levegőhöz jusson. Olyan gyorsan emelkedett mellkasa és kapkodta a levegőt, mintha most futotta volna le a maratónt vagy háromszor. Legelőször egy-két csókot leheltem combjaira, majd érintettem hozzá ajkaimat férfiasságához. Lassan egy hónap telt el azóta, hogy utoljára érintkeztünk így. Minden közbejött nekünk. Ott volt az, amikor TaeHyung elkezdte püfölni páromat, majd a tűz, anya halála és az én állapotom. Ez nagyjából egy hónapot ölelt magába, nem is értem, hogyan volt képes ezt kibírni Jin, főleg, hogy végig mellettem volt. Mekkora kísértés lehetett számára, hogy nap, mint nap, ott voltam mellette, de nem érhetett hozzám, mert kitudja, hogyan reagáltam volna rá. Nem akarta megkérdezni, mert lehet az a kapcsolatunk végét jelentette volna, mert olyan állapotban, semmit sem találtam jónak. Teljesen más ember voltam, az elmúlt hetekben, és ezt Jin végignézte, sőt, velem volt és nem hagyott el, pedig megtehette volna, de ő a gondomat viselte. Minden egyes nap, tartotta bennem a lelket még akkor is, amikor néma voltam és a nevét sem ejtettem ki a számon. Mekkora sokk lehetett számára az az időszak. Viszonoznom kell valahogy minden egyes pillanatot, mindent, amit nekem adott, amióta csak velem volt. Hihetetlenül szerettem ezt az embert.
   - Nagyon szeretlek Jin - mondtam, majd egy csókot nyomtam nemesebbik testrészének csúcsára.
   - Éhn ish.. ah.. - Nem bírta végigmondani a mondatot, mert számba vettem férfiasságát és lassú mozgással kezdtem el kényeztetni páromat. Visszaidéztem az első közös együttlétünket, hogy miként juttatott Jin a fellegekbe, amiről a legvadabb álmaimban sem mertem gondolni és, hogy mennyire is boldog voltam azon az éjszakán. De mióta Jin részese volt az életemnek, egyszer nem éreztem azt, hogy nem kellene a világon lennem. Partnerem hangos nyögésekkel jutalmazta minden egyes tettemet, néha felpillantva láttam, amint kezével próbálta betapasztani száját, hogy ne legyen túl hangos, de nem bírta megállni, hogy ne hangoztassa boldogságát. Az egy hónapos kihagyás még inkább rásegített tevékenységemre, hiszen, párom rettenetesen kívánt és ezt a mai napon többször is a tudtomra adta, így nem csodálkoztam, mikor nevemet nyögve könyörgött, hogy álljak le, mielőtt még eljutna a csúcsra. Nekem sem az volt a vágyam, hogy most a számban érezhessem párom nedvét, hanem azt akartam, hogy akkor jusson el a gyönyör kapujába, amikor benne mozogva, hajtom őt oda. Lassan váltam el ágaskodó szerszámától, majd nyakához hajolva leheltem csókot bőrére, miközben kezemmel végigsimítottam testén, hogy kissé lenyugtassam. Arcára nyomtam temérdek csókot, néha elidőzve ajkain, melyek olyan vörösek voltak, mint Hyuna egy ruhája, vagy éppen Minhie fehérneműje, amit karácsonyra vettem neki. Mikor ez eszembe jutott, kissé megdermedtem, a fejemet rázva próbáltam elhessegetni a gondolatokat, de nehezemre sikerült. Mintha Jin észrevette volna zavarodottságomat, végighúzta ujjbegyét arcélemen, szemei felé terelve tekintetem.
   - Ha mégsem állsz készen, csak szólnod kell - mosolyodott el és nyomott csókot ajkaimra. - Megmondtam. Bármeddig képes vagyok várni rád, Nam - suttogta a szavakat ajkaimra és végig mosolygott.
   - Készen állok, csak.. - haraptam be ajkaimat és próbáltam megfogalmazni magamban a gondolataimat.
   - Nyugodtan mond el - cirógatta bőrömet ujjaival.
   - Legutoljára négy évben volt ilyenben részem és.. eszembe jutott Minhie.. Nem akarok rá gondolni, miközben veled vagyok együtt, de egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, és..
   - Nam! - szakított félbe párom. - Az teljesen természetes, hogy nem tudod elfelejteni a feleségedet, akivel több mint nyolc évig voltál együtt, aki megajándékozott egy csodálatos kislánnyal. Akivel az első ilyen élményed volt, gondolom. Ne emészd magad emiatt. Tudom jól, hogy szeretsz és azt is, hogy mennyire fontos neked Minhie. Nem kérem azt tőled, hogy felejtsd el egy életre, mert nem tehetem, de el tudom érni, hogy ne érezd rosszul, amiatt, amiért eszedbe jutott, egy olyan pillanatban, amit vele is átéltél. Régen beszéltél már róla, ez is azt mutatja, hogy már nem abban az időszakban vagy, amikor még friss volt az élmény. Hagyd, hogy elfelejtessem veled, annyira, hogy ne zavarjon - mondta a szavakat egyre halkabban, míg ajkaimra nem hajolt és állította be közénk a csendet.
   Próbáltam felfogni szavait, azt, amit mondani akart, hogy mit is szeretne elérni nálam, és tudtam jól, hogy képes lesz rá. Többször végigsimított mellkasomon, majd kissé meglökve nyomott le a matracba és ült rá csípőmre, melynek következtében, mindkettőnkből egy nyögés távozott. Egy nyamvadt anyag választott el minket, ami még inkább megőrjített, az az, hogy Jin szándékosan kezdte el mozgatni rajtam csípőjét, aminek következtében hangos nyögések távoztak beszélőszervemből, és már nem tudtam, mi is volt a nevem. Lassan csúszott le rólam, majd nemes egyszerűséggel szabadított meg a szűk alsómtól és hajította el a lehető legmesszebb. Óráknak tűntek a percek, amíg szemeztünk és kínzott azzal, hogy nem ért hozzám. Tudtam, miért tette és ilyenkor imádtam a leginkább, hogy nem hagyta magát elnyomni. Ő is férfiból volt, így benne is ott volt az a fajta, kínzás, amit minden férfi imádott. Várta, hogy könyörögjek, azt pedig nem fogom megadni neki, de végül megéreztem ujjait férfiasságom körül és jólesőn sóhajtottam fel. Ez hiányzott annyira, az elmúlt időben.
   Könyörögve néztem páromra, hogy ne csak nemesebbik felemet kényeztesse, hanem ajkaimat is, így felmászott hozzám egy hosszú és szenvedélyes csókra, miközben keze egy pillanatra sem állt le, az én ujjaim pedig felfedező útra indultak testén. Legelőször combjait simogattam, amint csókunkat élveztem, majd elkezdtek felfelé vándorolni, míg meg nem találtam feszes fenekének ívét. Először csak simogattam, majd kissé megmarkoltam, aztán, amint keze majdnem gyönyört okozott nekem, erősen markoltam félgömbjeibe. Mindkettőnkből egy nyögés távozott, és kihasználva párom pillanatnyi gyengeségét, gyűrtem magam alá és vettem birtokba ismételten ajkait. Átkarolta nyakamat és húzott egyre közelebb magához, erősen markolta tincseimet és kérte a folytatást. Levezettem ujjaimat alfelére, majd bejáratát kezdtem ingerelni velük, aztán az egyiket lassan beléje juttattam. Egy pillanatra felszisszent, hiszen neki is régen volt már ilyenben része, de utána egyből visszatért ajkaim marására. Lassan mozgattam benne ujjamat, aztán, amint megkaptam az engedélyt társítottam hozzá második ujjamat, amitől kissé megfeszült karjaimban. Arcát és nyakát leptem el csókjaimmal, hogy a kellemetlen érzést elfeledtessem vele, ami sikerült is. Éhesen kapott ajkaim után ebből tudtam, hogy megszokott és elkezdhetem tágítani, amit néha fájdalmas vagy jóleső nyögésekkel adta tudtom érzéseit.
   Már a harmadik ujjammal kényeztettem, vagy éppen kínoztam partneremet, amikor is erősen húzva magához préselte össze ajkainkat. Néha meglepett a kitöréseivel, de imádtam, amiért ennyire vágyott rám. Miközben ajkait ízlelgettem, lassan kihúztam belőle ujjaimat és néhány percig, csak ajkainkat használtuk, ezzel még jobban feltüzelve a másikat.
   - Bhiztos akarod? – vált el kissé tőlem, ujjaival fejbőrömet masszírozva nézett bele a szemembe.
   - Én téged akarlak - érintettem össze homlokunkat és megsimogattam arcát.
   - Én is téged - hunyta le pilláit, majd újra összeforrasztottuk szánkat és vette kezdetét a legnehezebb rész, az egész éjszakának.
   Miután elszakadtam párom ajkaitól, elővettem a megfelelő kellékeket az estéhez, még szerencse, hogy, amikor megérkeztünk az éjjeliszekrény fiókjába tettem őket, mert semmi kedvem nem lett volna átmászni az egész szobán, nem aprócska merevedéssel, így is nehezemre esett átnyúlni az ágyon. Kibontottam az óvszernek a tasakját, majd éppen készültem volna, hogy feltegyem, amikor Jin halkan megszólalt és megkérdezte, esetleg csinálhatná-e ő. Eléggé váratlan kérdés volt, de nem akartam elszomorítani, így egy mosollyal egyetemben nyújtottam át neki, a kotont, amit művészi odafigyeléssel helyezett a helyére. Egy kevéske síkosítót is tettünk, férfiasságomra, hogy ne okozzak fájdalmat páromnak, majd egy csók kíséretében döntöttem őt a hátára, ezzel is visszazökkenve a kellemes hangulatba. Nehezen tudtam elválni ajkaitól, de muszáj volt, mert akkor sosem jutottunk volna egyről a kettőre. Kissé elszakadva, vezettem férfiasságomat bejáratához, talán a kezem is megremegett, bár egyáltalán nem értettem miért, de végül egészen lassan kezdtem behatolni páromba. Éreztem, amint keze erősen szorította meg karomat, amibe kapaszkodott és egy nyögéssel adta tudtomra, hogy nem éppen kellemes, amit tettem. Lehajoltam ajkaira, hogy elfeledtessek vele minden kellemetlenséget, közben lassan hatoltam beljebb, mindig várva egy kicsit, hogy megszokja méreteimet. Lehet, hogy volt már ilyenben része, de ő sem tegnap szeretkezett utoljára valakivel, így eléggé összeszűkülhetett, az elmúlt időben. Ahogy egyre beljebb kerültem, bennem is felidéződtek az emlékek, de amint eszembe jutott valami, el is hessegettem, hiszen nem egy nővel voltam, hanem Jin-nel. Rá kellett koncentrálnom, nem pedig másra.
   Hihetetlen érzés volt, végre megtenni vele, egyszerűen szavakba nem bírtam foglalni az érzéseket, melyek kavarogtak bennem. Annyira megfoghatatlan volt az egész, pedig nem egy szóról volt szó, hanem egy cselekvésről. Leírhatatlan dolgok, melyeket csak akkor érthetett meg az ember, ha ő maga is átélte. Én már nem egyszer éltem át ezt, de mégis ez volt az első, hogy egy férfinek adtam oda magamat, de nem olyan értelemben, hogy ő volt az aktív fél, de neki adtam oda, úgy magamat, amit talán sosem néztem volna ki magamból. Ha hat évvel ezelőtt valaki, merte volna állítani, hogy én egy férfivel fogok lefeküdni, biztos kinevettem volna, hiszen, annyira képtelennek tartottam a dolgot. Ilyen meg sem fordult akkor a fejemben, de miután Jin az életembe lépett, az életem teljesen megváltozott. Hoseok látta rajtam a legnagyobb fejlődést, nem is egyszer kaptam meg tőle, hogy miért nem tudom felismerni a jeleket, de hát nem lehetett mindenki olyan kos, mint ő.
   - Most már mozoghatsz, Nam - éreztem meg párom ujjait bőrömön, amint tarkómat cirógatták.
   - Biztos?
   - Biztos - mosolygott rám és ez elég volt, ahhoz, hogy minden önbizalom belém kerüljön. Lágyan faltuk egymás ajkait, majd megmozdultam benne, egészen lassan, hogy megtudjam, meddig is mehetek el. Jin-ből hangos nyögések vagy épp kiáltások szöktek ki, nem egyszer kapta kezét szája elé, hogy elnyomja hangját, hogy Hyuna meg ne halljon minket.
   - Hangszigeteltek a szobák. Főleg ez - súgtam a fülébe, mire löktem rajta egyet és egy hangos nyögés távozott belőle, miközben karjai erősen fonódtak körém és mélyesztette körmeit hátamba. Folyamatosan mozogtam és próbáltam, mindig ugyan azt a hangmagasságot kicsalni belőle, ami az esetek legnagyobb részében sikerült is. Ahogy haladtunk előre, úgy fokozódott a hangulat, csókjaink egyre szenvedélyesebbek lettek, de ezek eléggé elmaradtak, hiszen párom, másodpercenként kapott levegőért, amint hangot adott tetteimnek. Egy idő után gyorsítottam a tempón, amit még hangosabban díjazott és ujjai még több karcolást vagy éppen kis sebet ejtettek hátamon, amint kapaszkodni próbált belém. Szépen kidíszítettük egymás testét, ő hátam ívén, én pedig nyakán és kulcscsontja körül hagytam ott a nyomomat.
   Hajtottam mindkettőnket a gyönyör kapuja felé, de valami azt súgta, hogy párom nem fog csak attól elmenni, hogy benne mozogtam, hanem segítenem kellett neki, mivel mégsem olyan volt a teste, mint egy nőé. Így miközben gyors tempót diktáltam, ráfogtam férfiasságára és mozgatni kezdtem kezemet rajta, olyan ütemben, amilyenben én is mozogtam. Ekkor olyan hangot csikartam ki belőle, amit még tényleg nem hallottam senkitől. Volt egy olyan érzésem, hogy nagyon jól esett neki, mert utána könyörgött, hogy folytassam tovább.
   Addig teljesítettem kérését, míg a nevemet nyögve, nem élvezet kezemre, majd kissé erőtlenül hullt az ágyra. Csókokkal halmoztam el arcát, de mielőtt még bármit is mondhattam volna, rám parancsolt, hogy fejezzem is be, amit elkezdtem, mert ha én nem megyek el, akkor csak fél munkát végeztem és ő sem teljesítette a feladatát. Mosolyogva csókoltam meg páromat és folytattam a mozgást benne, egészen addig, míg a nevét nyögve élveztem el és támaszkodtam meg felette, hogy már erőtlen testemet megtartsam. A lábaim remegtek, a látásom elhomályosult, egyedül csak az arcát láttam, ami a valós életben tartott. Egy hosszabb csókba vont bele Jin, aminek hatására lenyugodott mindkettőnk teste, miközben kihúzódtam belőle és rendeztük el magunkat rendesen.
   Egymás mellé feküdve húztam magunkra a takarót és öleltem magamhoz páromat, miközben egy levakarhatatlan vigyor terült el arcomon, amit ő éppen nem láthatott. Néma csend gyűlt körénk, csupán lélegzetvételünket lehetett hallani, éreztem, ahogy mellkasomat cirógatta ujjbegyével, és ahogy néha megmozdította állkapcsát, innen tudtam, hogy nagyon gondolkodott valamin, vagy éppen készült arra, hogy megszólaljon. Nem bántam, hogy nem szólaltunk meg, így kissé tudtam rendezni a gondolataimat. Életemben először éreztem így...
   - Azt a kurva - hallottam meg határozott hangját, mire szemeim elkerekedtek és rá terelődtek. Jól hallottam? Jin az előbb káromkodott? És nem is akárhogy.
   - Jin? - szólítottam meg lágyan, mire felém fordította tekintetét és eléggé meglepett, amikor vigyorgó arcát megpillantottam.
   - Ez valami hihetetlen volt Nam - borult a nyakamba, mintha elvittem volna a vidámparkba és éppen leszállt a hullámvasútról. Olyan volt, mint egy gyerek, akinek most volt élete legjobb napja. Átöleltem testét és húztam magamhoz. Boldog voltam, hogy ilyen örömöt tudtam neki okozni, főleg úgy, hogy tudtam, tudná mihez hasonlítani. Mosolyogva öleltem és nyomtam csókot nyakába. Az a mosoly mindent jelentett számomra. - Nagyon szeretlek NamJoon - húzódott el kissé és arcon csókolt.
   - Én is szeretlek Jin - hajoltam ajkaira.

   Lassan teltek a következő napok, de nem igazán érdekelt, hiszen megtörtént, aminek történnie kellett és onnantól az életem teljesen megváltozott. Mintha teljesen más színben láttam volna a világot. Mosolyogtam, mint a vadalma, ami kislányomnak nagyon tetszett és meg is kérdezte, hogy-hogy ilyen jó kedvem van, ekkor csak Jin-nel összenéztünk és kislányomnak egyből le is esett minden. Hatalmas mosollyal ugrott Jin nyakába és köszönte meg neki, bár nem tudom miért köszönte meg neki, de boldog voltam, hogy Hyuna ennyire örült ennek. Sugárzott a boldogság mindenkiről, ami az elkövetkezendő napokat, még csodálatosabbá tette. Mindig mosolyogtunk, jókedvünk volt, senki sem szomorkodott és elmondható volt az is, hogy tökéletes életünk lett. Ennél többet nem is kívánhattam volna, talán csak annyit, hogy Hoseok és a két jó madár itt legyen velünk, és több boldogságot csaljon a szemünkbe a nevetés.
   Már a harmadik napot töltöttük lent, hármasban, elosztottuk a "házimunkát", de legszívesebben közösen csináltunk mindent, így akárhová néztem is, mindig ott voltak mellettem. Nagyokat lustálkodtunk a tengerparton, napoztunk, homokvárat építettünk, fürödtünk és ameddig csak lehetett fent maradtunk, hogy Hyuna megcsodálhassa az eget. Valamiért imádta nézni a csillagokat, de nem volt egyedül ezzel. Jin is, ugyanolyan tekintettel kémlelte minden egyes éjszaka az eget, mintha valamiféle jelre várt volna, de imádtam gyönyörködni bennük. Megnyugtatott a tudat, hogy nem csupán álom az életem. Az éjszakák eléggé eseménydúsan teltek, nem rendszeresen gyűrtük a lepedőt pedig megtehettük volna, néha csupán, csak összebújtunk és élveztük egymás közelségét, de például tegnap este eléggé későn, jobban mondva hajnalban tértünk aludni, mert... hát tudja mindenki, mi történik, ha egyszer becsukódik a hálószoba ajtaja.
   Túlestünk az ebéden, éppen a konyhából mentünk ki a teraszra Jin-nel, amikor kislányom sikoltását hallottuk meg a partról. Ijedten indultam ki a házból, mint egy idióta vettem lefelé a lépcsőfokokat, de amint megláttam kislányomat, meg is dermedtem. Egy férfi karjaiban volt, arcán hatalmas mosollyal és mintha nevetett volna. Teljesen értetlenül meredtem a látványra, míg meg nem éreztem, amint valaki a nyakamba ugrott.
   - Szia NamJoon! - hallottam meg az ismerős hangot, és próbáltam megtartani az egyensúlyomat. Elkerekedett szemekkel meredtem a rajtam csimpaszkodó fiúra, akinek mosolya levakarhatatlan volt.
   - JungKook? - meredtem a fiatalra, aki vigyorogva ugrott le a hátamról és tette a hátizsákját a homokra. Így már értem miért is volt ennyire nehéz.
   - Kookie? - hallottam meg párom hangját, aki egyenesen felénk tartott. - Te mit keresel itt? - ért oda hozzánk.
   - Annyit áradoztál erről a helyről, hogy nekem is látni kellett, és Tae is látni akarta már NamJoon-t és Hyuna-t - mondta mosolyogva és az idősebbikre mutatott, amint kislányommal a nyakában lépdelt felénk.
   - Akkor már értem miért is visított Hyuna - mosolyodtam el.
   - JungKook, hányszor mondjam még el neked, hogy nem állíthatsz be bárhová bejelentkezés nélkül? Mit csináltál volna, ha nem vagyunk itt?
   - Felhívtalak volna, vagy NamJoon-t - felelte egyszerűen Kookie és tovább mosolygott.
   - De...
   - Jin - szakítottam félbe páromat. - Nincsen semmi baj azzal, hogy itt vannak. Hyuna úgyis imádja a fiúkat, én sem utálom őket, és van még egy szoba ahol aludhatnak - mosolyogtam végig barátomra. Én tényleg örültem, hogy itt volt a két fiú, hiszen, így csak még inkább élvezetes lesz a nyaralás.
   - Ha neked nem gond.. - motyogta párom. Odaléptem hozzá és egy csókot nyomtam ajkaira.
   - Ha lebiggyeszted az ajkaidat, megharapom őket - suttogtam neki, mire csak elkerekedtek szemei, én pedig mosolyogva karoltam át derekát, majd vezettem a ház felé, hogy a vendégeknek megmutathassam a szobájukat és magát a házat.
   Miután őket is elrendeztük, lementünk a partra, hogy mártózzunk egyet, de mi inkább kint maradtunk Jin-nel és függőágyból figyeltük a "fiatalokat", amint szórakoztak. Boldogan húztam közelebb magamhoz páromat és loptam tőle csókokat, amiket szívesen viszonzott. Egyszerűen tökéletes volt minden, és ennek nagyon örültem. Család, barátok, pihenés, ennél többre nem is volt szükségem. Egy mosollyal az arcomon hajtottam fejemet Jin-é mellé, és hunytam le pilláimat, várva, hogy az álom sose érjen véget, mert túlságosan is szép volt, hogy igaz legyen az életem.
   Annyira elszaladt az idő, hogy már a vacsorát készítettük elő Jin-nel, miközben kislányom és a fiúk a nappaliban játszottak, várva, hogy elkészüljünk. Közben betettek különböző dalokat, melyeket találtak a CD-ék között, így amikor csak lehetett énekeltünk. A két fiúnak is elképesztő hangja volt, mint megtudtam, de amikor párom hangját hallottam, többször kirázott a hideg. Túlságosan nagy hatással volt rám.
   A vacsora végeztével elmosogattam, addig a többiek a kanapékon helyezkedtek el és egyre régebbi dalokat találtak.
   - Ezt a Mama csinálta még! - hallottam meg Hyuna hangját, így elzártam a csapot és visszamentem hozzájuk.
   - Mit találtál Kicsim? - kérdeztem, ahogy megálltam.
   - Amit a Mama csinált neked - mondta mosolyogva.
   - Nekem? - vontam fel szemöldökömet. - Mikor készített nekem a Mama ilyet? - teljesen értetlenül néztem kislányomat.
   - Nem emlékszel rá? - kérdezte, és megrázva a fejemet, adtam tudtára a válaszomat. - Tudtam - mondta, majd betette a CD-t a helyére és vártunk, hogy elinduljon.
   "Szervusz, Kedvesem!"
   Hirtelen süvített végig a szobán Minhie hangja, aminek következtében megdermedtem. Négy éve, nem hallottam a hangját. Nyelni nem bírtam a döbbentségtől.
   - Minhie.. - szökött ki ajkaimon neve.
   "Tudom, nem a legszebb a körülmény, hogy ezt odaadom neked, de úgy érzem történni fog a közeljövőben valami, és talán soha többé nem fogom tudni elmondani neked ezt. Csak hallgasd meg. Nem egyszer hallhattad tőlem ezt a dalt, leginkább a dallama lehet ismerős, de szerintem, amint meghallod a szöveget, énekelni fogod velem, hiszen csodálatos hangod van. Remélem, megtalálod a boldogságot, amit keresni fogsz és nem fog sok időbe telleni. Legyél boldog Nam. Én mindig veled leszek, ahogy Hyuna is. Szeresd helyettem is és neveld olyan csodálatos emberré, amilyen te is vagy. Énekeld ezt a dalt annak, akit igazán szeretsz. Nézz rá, és úgy énekelj! Teljes szívedből énekelj! Szeretlek Nam. Mindennél jobban."
   Eltűnt a hangja és felcsendült a dal. Mindenki csak bámult engem, én pedig eltátott szájjal meredtem előre. Minhie. Halkan indult el, egy ismerős dallam, többször megismétlődött az elején, majd meghallottam a hangját. Lassan kerültek a szavak ajkaimra, de végül sikerült énekelnem.

Know you love me girl (Tudom, hogy szeretsz lány)
So that I love you (Ezért én is szeretlek)
Know you love me boy (Tudom, hogy szeretsz fiú)
So that I love you (Ezért én is szeretlek)
Sam nyeonina i gyeote (Már három éve)
Isseojwoseo cham gomawo (Nagyon szépen köszönöm, hogy mellettünk álltál)

   Amikor levegőt vettem végigtekintettem a körülöttem lévő személyeken. Kislányom arcán egy mosoly terült el és egyfolytában egy személy felé mutogatott. Követtem ujja célpontját, és Jin döbbent arcával találtam szembe magam. Újra kezdődött a dal, ahogy Minhie hangja is, így folytattam én is, most már Jin-t nézve végig, amint tekintetét, magamhoz láncoltam.

Know you love me girl (Tudom, hogy szeretsz lány)
So that I love you (Ezért én is szeretlek)
Know you love me boy (Tudom, hogy szeretsz fiú)
So that I love you (Ezért én is szeretlek)
Eonjena, ni gyeote isseojulge (Mindig, ott leszek neked, melletted leszek)
Don’t worry bout a thing, My Love (Ne aggódj semmi miatt sem, Szerelmem)

I know (I know) (Tudom (Tudom))

Nae ape kkallin i redukapeseun (A vörös szőnyeg, ami előttem van kiterítve)
Nal saranghaneun nugungaui pinunmul (Olyan valaki vérének cseppjeiből áll, aki szeret engem)
Ama geuraeseo ppalgan geongabwa (Képzelem, hogy miért vörös…)

I know (I know) (Tudom (Tudom))

Geu nal naege meomureun neoui nunbicceun (A nap, amikor a pillantásod megakadt rajtam)
Sesang geu mueosdo daesinhal su eopsneun (Olyasvalami, amit ezen a világon semmivel sem lehet helyettesíteni)
Neowa namani nanwogajin jogak (S ez a dolog csak a miénk)

Say to me (Mondd ki)
If you love me (Ha szeretsz engem)
Teel me (Beszélj velem)
If you’re same with me (Ha ugyanolyan vagy, mint én)
Gomaun naui saramdeurege (Az emberekért, akiknek hálás vagyok)
Yuilhage hal su issneun geon (Csakis egy dolgot tehetek)

Sing for you (Hogy neked énekelek)
Say I love you (Mondd, hogy szeretsz)
Tell you (S én is kimondom)
That I love you too (Hogy én is szeretlek)
On maeumeul dahae bulleobolge (Teljes szívemből fogok énekelni)
Nae moksoriga deullindamyeon (Hogy elmondhasd, hogy hallod a hangomat)

Know you love me girl (Tudom, hogy szeretsz lány)
So that I love you (Ezért én is szeretlek)
Know you love me boy (Tudom, hogy szeretsz fiú)
So that I love you (Ezért én is szeretlek)
Sam nyeonina i gyeote (Már három éve)
Isseojwoseo cham gomawo (Nagyon szépen köszönöm, hogy mellettünk álltál)

Know you love me girl (Tudom, hogy szeretsz lány)
So that I love you (Ezért én is szeretlek)
Know you love me boy (Tudom, hogy szeretsz fiú)
So that I love you (Ezért én is szeretlek)
Eonjena, ni gyeote isseojulge (Mindig, ott leszek neked, melletted leszek)
Don’t worry bout a thing, My Love (Ne aggódj semmi miatt sem, Szerelmem)

Know you love me girl (Tudom, hogy szeretsz lány)
So that I love you (Ezért én is szeretlek)
Know you love me boy (Tudom, hogy szeretsz fiú)
So that I love you (Ezért én is szeretlek)
Sam nyeonina i gyeote (Már három éve)
Isseojwoseo cham gomawo (Nagyon szépen köszönöm, hogy mellettünk álltál)

Know you love me girl (Tudom, hogy szeretsz lány)
So that I love you (Ezért én is szeretlek)
Know you love me boy (Tudom, hogy szeretsz fiú)
So that I love you (Ezért én is szeretlek)
Eonjena, ni gyeote isseojulge (Mindig, ott leszek neked, melletted leszek)
Don’t worry bout a thing, My Love (Ne aggódj semmi miatt sem, Szerelmem)

   Amint véget ért a dal, lehunytam szemeimet és vettem egy mély levegőt. Nem hittem el, hogy tényleg ilyen ajándékot kaptam tőle, és én ezt nem tudtam. Miért felejtettem el?
   - Nam - hallottam meg Jin hangját, ami eléggé közelről szólt. Felnyitottam pilláimat és páromat láttam magam előtt, teljesen döbbent arccal.
   - Tudta. Minhie tudta - mosolyodtam el. - Tudta, hogy rád fogok találni - léptem közelebb hozzá és megfogtam kezét. - Tudta, hogy rád van szükségem a továbbiakban. Ez volt a befejezés - kulcsoltam össze ujjainkat.
   - Befejezés?
   - Itt az ideje, hogy végleg elengedjem. Most már te vagy az, aki boldoggá tesz. Te vagy a mindenem - mondatomra, csak még közelebb jött és átkarolta derekamat, miközben arcát nyakamba temette.
   - Te is nekem, Nam. Szeretlek.
   - Én is szeretlek Jin - öleltem szorosan és csupán két sor ismétlődött a fejemben.

Eonjena, ni gyeote isseojulge
Don’t worry bout a thing, My Love 

Az ihlet adó dal :3 <3
(Nagyon remélem jól fordítottam le és nem rontottam el ><)

8 megjegyzés:

  1. Ez valami gyönyörű volt.Nagyon tetszik a történet,így folytasd, és jelölj be.

    VálaszTörlés
  2. Erre a befejezesre eskuszom bekonnyeztem... Hihetetlen hogy a tortenet eleje tulfutott erotika es szenvedely, a vegere pedig pont ennek az ellentete lesz. Nyugalom, es artatlan szerelem. Mindez nyiltan kimondva TT
    Nagyon orultem annak hogy maris uj resz volt, es most se csalodtam :3
    Siess a kovivel!❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett és követed az eseményeket :3 <3 Köszönöm, hogy írtál :3 <3

      Törlés
  3. Ahjajjajajajajaj én is sírtam! Annyira awwwww. Koszonom szepen énis a reszt! Ahh imádtam ❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  4. Sziaa ne haragudj hogy itt zaklatlak de Mikorra várható a következő rész ugyanis tűkön ülve várom már! Köszönöm előre a válaszod és ne haragudj hogy ezzel zargatlak.. ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Semmi baj, én kérek elnézést, amiért ilyen ritkán hozok folytatásokat mostanában, de valamiért (szerintem az idő tesz) nem megy az írás mostanában :/ Nagyon nincsen kedvem hozzá, ha pedig írok kicsit, az sem tetszik :/ De már készülőben van, éppen most ülök neki, hogy folytassam és biztosítalak, hogy nagyon izgalmas lesz :) Eléggé sok minden fog történni benne, igaz kevés idő leforgása alatt :) De nem sietek sehova se, meg titeket is kell kínozni valahogy ;) <3 Sietek vele, ígérem :3

      Törlés