Kim NamJoon, egy húszas éveinek végén járó férfi, aki egyedül neveli kislányát, mivel tragikus körülmények között veszítette el csodálatos feleségét, lassan négy éve. Amióta a nő nincs az életében, nem találja a boldogságot, mindent feladott volna, ha nincsen az ő gyönyörűséges kislánya Hyuna. A kislány minden öröme és gyönyöre, miatta él minden egyes nap és képtelen akár egy pillanatra is megválni tőle. Rendkívül hasonlít az édesanyára, talán ezért is szereti NamJoon ennyire ölelgetni a kislányát, mert rég elveszett szerelmét látja benne, de az apa szeretett minden mennyiségeben halmozza el a kislányt, aki ugyanolyan szenvedéllyel szereti édesapját, mint az említett őt. Remek kapcsolatot ápolnak egymással, remekül megértik egymást és minden egyes nap mosollyal alszanak el az ágyban, mert tudják, másnap is ugyanúgy láthatják egymást. Tanárként dolgozik, a közeli gimnáziumba, de az általános iskolában is, mint biológia tanár, ezért rengeteg munkája akad, így gyakran a szülei mennek el Hyunaért és vigyáznak rá, míg nem végezz a munkájával. NamJoon szeretné, ha már lenne mellette valaki, akivel megoszthatja gondolatait, gondjait és vágyait, de semmi ideje nincsen arra, hogy találkozgasson emberekkel, így egy kapcsolat is kivitelezhetetlen, ezzel az életstílussal, de mikor a legkevésbé számít rá, akkor toppan az életébe egy ember, aki felforgatja az életét fenekestül, de a legnagyobb segítségére lesz.
Kim Hyuna
Kim Hyuna, Kim NamJoon 7 éves kislánya, aki ahogy az összes korabeli lány teheti, pörög, mint a kocsikerék, és egyáltalán nincsen rajta kikapcs gomb. Szeleburdi egy lány, de talán ezért is szereti édesapja annyira, mert mellette sosem unatkozott és azokon a napokon, mikor a legnagyobb szüksége volt egy mosolyra, azt a mosolyt, csak Hyuna volt képes az arcára varázsolni. Menthetetlenül hasonlít édesanyára, akire egyáltalán nem emlékszik, mivel alig múlt három éves, mikor anyja eltávozott tőlük. Mindig kéri édesapját, hogy meséljen neki róla, de hét éves fejjel rájött, jobb ha nem szakítja fel a régi sebeket. Boldog, hogy ilyen csodálatos apja van, aki mindent megtesz érte, így ő is segít neki, amiben csak lehet. Néha a papírokat rendezgeti az asztalán, igaz néha összekever egy-kettőt, de apja sosem szidja meg érte, mivel tudja jól mennyit dolgozott vele a kislány, de a legnagyobb segítséget a rendrakásban adja, mert bár ő a gyerek, mégis tiszta és rendezett a szobája, nem úgy, mint édesapjáé, így ő szokta rendbe tenni a lakást, amit élvezettel csinál. Reménykedik, hogy apja egyszer ismételten boldog lesz valaki oldalán, és nem érdekli milyen azaz ember, csak mosolyogni lássa szerető édesapját.
Kim SeokJin
Kim SeokJin, mindenkit megtéveszt hihetetlenül fiatal kinézetével, így gyakran gondolják mínusz tíz évvel fiatalabbnak, mint a kora, aztán meg is döbbenti ismerőseit, mikor tudatosulnak, korántsem fiatal. Egy életvidám, mosolygós személyiség, aki szeret az emberekről gondoskodni, így nem teher számára, ha valakire esetleg főznie kell, sőt, nagyon szereti, ha valaki hasznára lehet, így nem utasít el semmilyen munkát, amivel esetleg megkérik. Nagyon titokzatos személyiség, a családjáról nem szívesen mesél, egyáltalán nem akar emlékezni rájuk, mert túlságosan nyomorúságossá tették gyermekkorát. Imádja a gyerekeket, nem is csoda, hogy egy cukrászdában dolgozik, ahova a szülők boldogan viszik a gyermeküket, hogy egy-egy gombóc fagyit megegyenek. Mikor úgy hozza a sors, hogy költöznie kell, a nem messze lévő körzetbe költözik, ott is egy társasház második emeletére. Amint megmutatják neki a lakást, ki is veszi, mert beleszeretett a helybe és másnap meg is kezdi a költözködést. Nem nagyon szeret mesélni magáról, jobban szereti, ha ő hall másikról és segíthet nekik bármiben, talán ezért is figyel fel szomszédjára és annak kislányára, aki egyből elvarázsolta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése